Azt kéred higgyek?
Hogyan is tehetném, ha látom
A sok szenvedést magam körül,
Ha hallom az ártatlanok ezreit,
Kik tehetetlen fohászkodásukkal
Önnön tragédiájukba masíroznak?

Azt kéred higgyek?
De elborzaszt a sok képmutató,
Álszent ármánykodása azoknak,
Kik arra hivatottak, megmentsék lelkünk
Az örökkévalónak, hogy vezessenek minket
Az úton, mely oly nehéz és akadályokkal teli.

Azt kéred higgyek?
De a feltétel nélküliség csak
Megtöri az akaratot, elnyomorítja
Az öntudatot, melyre még szükségem van
A küzdelemhez, mit rám kényszerítettek
A nehézségek, mik nap- nap után érnek.

Azt kéred higgyek?
De akkor el kell fogadnom a sok ocsmányságot,
A rengeteg hazugságot, ami körülveszi minden
Pillanatunk, kíséri minden mozdulatunk,
Hisz égi s földi törvények szemben állnak, ütköznek,
Választásra kényszerítenek pusztán létükkel.

Azt kéred higgyek?
Akkor én azt kérem, segíts!
Segíts, hogy piciny világunk kiemelkedjen
A mocsokból, mi megfojt hamarosan,
Mi elpusztít mindenkit szépen, lassan,
Míg nem marad senki hatalmas birodalmadban.