- Szia szívem. Most telefonált anyu...
- Ajaj!
- Neee... Tegnap láttak egy autót. Tök szép.
- Én ma dolgozom. Nem tudom megnézni.
- Megnézem én.
- Az nem jó hír.
- Miért, én is értek hozzá annyit, mint te.
- Persze. A színéhez.
- Az is fontos.
- De hívj! És csak dízeles kombi lehet!
- De a kombit utálom.
- Akkor szokj hozzá. Majd megtanulod vezetni.
- Nem a vezetéssel van a gond. Ronda a feneke.
- Az egy picit sem számít, hogy a munkába nekem az kéne?
- Őszintén?
- Inkább ne.

- Üdvözlöm. Miben segíthetek?
- Ezt az autót néztem ki.
- Kitűnő választás.
- Úgy gondolja? Elég nagy, csak ronda.
- Pardon?
- Nem tetszik, hogy kombi. Andika vigyél vizet a kutyának légyszi.
- Ha nem tetszik, hogy kombi, akkor megkérdezhetem, hogy miért akar kombit?
- Mert férjnél vagyok.
- Értem... Nem értem.
- A férjem akar kombit, én nem.
- Nos, annyi előnye van, hogy a férje nincs itt, ön viszont igen.
- Andika sétáltasd is meg egy kicsit.
- Nyugodtan hozza be. Nagy kutya?
- Neeem, egészen picike. Pici terrorista.
- Ó, én imádom a kutyákat.
- Még.
- És miért ragaszkodik a férje a kombihoz?
- Mert annak a tetején van egy olyan sin szerű izé, ami megemeli a tetőcsomagtartót, és az így nem karcolja meg a fényezést.
- Már értem. De az ötajtós modell például már úgy van kialakítva, hogy csavarral rögzíthető a csomagtartó, a fémhez hozzá sem ér...
- Halló...szívem, nem lesz kombi!
- De...
- Folytassa kérem.
- Ő... igen. Szóval nem karcolja így össze. Ó de édes kutyus. Mekkora bundája van... Milyen színben szeretné?
- Nem tudom. Ez például nem kéne.
- Még szerencse, hogy van másik harminc árnyalat.
- Láthatnám? Andika, szedd ki abból a kocsiból...
- Milyen édes, látom van ízlése a kutyusnak is. Az a legdrágább modell. Tessék, itt vannak az árnyalatok. Milyenre gondoltak?
- A férjem sötétet szeretne...
- Nagyon szép fekete, bazalt, grafit árnyalatok vannak...
- Ezt! Ez gyönyörű.
- De... ez fehérbors színű. Nem igazán sötét árnyalat.
- Halló... szia szívem, világos lesz!
- De...
- Akkor rátérhetünk a felszereltségre? Milyen extrákkal szeretnék?
- Légkondit és cd-t mindenképp. Ajaj, azt hiszem megjelölte a kutya az egyik autót.
- Már nem árthat. Mekkora legyen a teljesítménye?
- Ön szerint mekkora legyen?
- Hogyan használják az autót?
- Felváltva.
- Rendben, értem, de milyen távokra?
- Rövidre. És gyorsakra.
- Az mit jelent?
- Átlag 120-140.
- Reggel, hideg motorral?
- Én mindig sietek.
- Akkor az 1,6- os lenne jó önöknek... vagy még az is kevés. Benzines vagy dízel legyen?
- Dízel.
- Hát nem tudom. Évi tízezer kilométernél nem fog kifizetődni az árkülönbség.
- Miért? Mennyi a különbség?
- Közel hatszázezer.
- Halló... szívem benzines lesz!
- De...
- Rendben, mehet a rendelés.

- Halló, szia szívem. Megvan a kocsi.
- Hallottam. Végül is majdnem olyan, mint amit szerettem volna.
- Te tényleg sötét, dízeles kombit akartál?
- Hát egy darabig. De végül is ez a világos, benzines ötajtós sem áll távol tőle nagyon.
- Ugye.
- Már csak egy kérdés. Miért is kellett nekünk most új kocsi?
- Én nem tudom. Én azt hittem te beszéltél anyuval... Azzal hívott fel, hogy láttak egy nagyon szép autót...
- Persze, mert az öcsédékébe nem fér el a gyerekülés. Szívem, ők akartak új autót venni.