Tűz éget hamuvá,
perzselő láva…
Elemészt a láng,
két karodba zárva,
repít a mámor,
fel a mennyekbe,
birtokló akaratod
alázatos tükre,
mit két szememben látsz,
őszinte vágy- csillag,
mit hallani szeretnék tőled,
egy koldus kérése az,
uralkodsz, igézel…
menthetetlen létem,
mint csepp vízért,
a sivatagi szélben,
könyörög egy kósza,
egy röpke pillanatért,
eleped, meghajol,
egy alig- érintésért…
Rabszolga lelkem
sikoltva kiállt,
halott vagyok nélküled,
akarat nélküli báb…
Bálványom lettél,
ördögi csókkal,
igéztél, altattál,
negédes szóval…
Pokolbéli árnyak
közepén fekhelyem,
kígyók tépte takaró,
borítja be testem…
Démoni erőd az
mi megbabonáz,
lüktető véredtől
elönt a láz…
Tiéd vagyok, tiéd,
örök szerelemmel,
elemésztő vággyal,
mardosó gyűlölettel…