Mire jó a sok bántó szó,
Puszta jelenléted maga a cáfolat.
Miért kell ágyúval verébre lőni,
Ha még ki sem ástuk az árkokat?

Otthonunk e csöpp világ,
Mindenki talál benne zugot,
Elfér itt minden, mi valóság,
S együtt álmodjuk a napot.

Szükségünk van mindenkire,
Kinek lelkében tűz lobog.
Legyen csöndes, álmodozó,
Csillag lénye felragyog.

Fogadd el! Ő is ember,
Érzése is más lehet,
Nem lesz ettől jobb, se rosszabb,
S nem áll senki a másik felett.