Az a régi, az a mi utcánk,
rejti most is a titkokat,
ismerős bokrok alatt
a fakó árnyakat,
beégett érzéseket
az ódon falak tövében,
rózsaszín álmokat
egy lányszoba rejtekében.
Az a régi, az a mi utcánk,
őrzi még a rebbenő vágyakat,
könnyes szemem ismét látja
az elmúlt szép hajnalokat,
lépteim még koppannak
a repedt utcaköveken,
régi álmok látszanak
füsttel szállni az égen.
Az a régi, az a mi utcánk,
hóval borított, cukormáz csoda,
gyermekkorom biztonsága,
hamis hajnala,
csillagok alatt állok,
ezek az én csillagaim,
régmúlt idők vágyaival,
ragyognak pillanataim.