Számlamizéria

 

Csak egyetlen számlával kezdődött. Ám az nem volt tökéletes. Jobb kedvemben még át is siklottam volna a dolgon, de aznap nem voltam valami siklós hangulatban.
Telefonon próbáltam elérni kedvenc szolgáltatómat, ami cirka egy órai várakozás után sikerült is. Előadtam sirámom, miszerint, ez  a számla kicsit eltér a megszokott számláinktól, merthogy telefondíj is van a net mellé kiszámlázva, és telefonunk momentán nincs is. A hölgy sem nagyon értette a dolgot, de megnyugtatott, elintézzük.

Két számlával folytatódott. Lesztornózták ugyan a rosszat, de az új, még rosszabb volt. Újra számláztak telefon díjat, és most már késedelmi díjat is. Újból telefonáltam, miszerint ez a számla rosszabb mint volt, inkább kérem a régit, ha még lehet, de közölték, nem lehet. Nem akarom inkább a telefont? Nem akartam.

Két nap múlva négy számlát kaptam. Kaptam három sztornót- bár azt máig nem értem a régi sztornó számlámat miért kellett megint lesztornózni- és egy olyat, amin sokkal több nulla volt, mint amit az én idegrendszerem még elbír. Újra telefonáltam a szolgáltatónak, megint érdeklődtem, mi a fene ez már megint, mire közölték, teljesen jó a számla, ennyit telefonáltunk az előző hónapban. Kicsit kezdett felmenni a pumpa. Értsék meg, nem tudok a nem létező telefonomról telefonálni. Picit várnom kellett, mire a hölgy utána nézett, hogy jééé, tééényleg, nincsen is telefonunk …még, de már ki van adva a munkalap, jövő héttől már lesz telefonunk. Kicsit tovább hallgattam, mint akartam, az szent igaz, de ez azért még számomra nem jelentette a beszélgetés végét, ám a telefonos kisasszony számára igen.

Csendben vártunk. Eltelt egy hét, se számla, se szerelő… már kezdtünk megnyugodni. Kár volt.
Egyszerre tíz számla érkezett. Ha öt hülyeség, és öt sztornó érkezik, még megnyugodtam volna, de csak négy sztornó jött, és kettő olyan, amit ők komolyan gondoltak.
Újra hívtam a szolgáltatót. Miért nem képesek megérteni, hogy nem fogok telefonszámlát fizetni, ha nincs telefonunk? A hölgy szerint van, úgyhogy ne vitatkozzam. Kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nincs, sőt nem is lesz, mert nem is igényeltünk, mire újra váratott egy fél órát, s közölte, újraszámlázzák nekünk ezt az időszakot, ne izguljak. Biztos a rendszer tévedett. Hurrá!

Az tűnt fel, hogy a postás nem nagyon akart köszönni, mikor kilépett a lépcsőházból. Rosszat sejtettem. A postaláda felé közeledve már messziről láttam, hogy a ládánk majd kidurran a sok levéltől. Természetesen számlák voltak. Szám szerint huszonkilenc. Ami azért nem volt túl jó hír, mert egynek így nincs párja megint. Igazam volt, megint az lett a vége, hogy nem stimmel semmi. Újra telefonáltam a szolgáltatónak, a hölgy már megismert a hangom alapján. Büszkén újságolta, hogy gyökerestül kitépték a gazt, mindenemet- több mint két évet- sztornóztak, és majd a következő postával elküldik a jó számlákat. Éljen, postásunk már puskával fog várni minket.
Meg is érkeztek két nap után a számlák, de csak huszonnyolc. Újra hívtam a szolgáltatót, mert ez így megint nem jó, harmincat kellett volna kapnunk, mire közölték, teljesen igazam van, köszönik, hogy szóltam, korrigálják a hibát.
Két nap után már teljesen rutinosan szedtem ki a huszonnyolc sztornó számlát a ládából. Bontani már nem is nagyon szoktam, a vastagságából megérzem, melyik van benne. Újabb két nap után megérkezett a következő paksaméta, aminek nagyon örültem, mert ez végre harminc volt, telefondíj egy csepp sem rajta… újra szép az élet.
Korai volt az öröm. Postásunk este csengetett, hogy elnézést kér, egy számlánkat véletlen máshová dobott be. Reszkető kézzel, kissé habzó szájjal nyúltam a boríték felé. Nem tévedtem. Telefonszámla volt.






Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10988