Körforgás
Másból sem áll az egész élet,
Reszketsz mindenért, mi tiéd lett.
Félsz párodat magára hagyni,
Félsz gyermekedet világra hozni,
Rettegsz, ha szüleid hirtelen hívnak,
S remegsz, ha hangjukat nem hallod egy nap.
Görcsösen állsz minden áldott reggel,
Este sem nyugszol, hát kit érdekel?
Csak várod mindig, reménnyel a holnapot,
De csalatkozol, s keserűen temeted a napot.
Te sem tudod, mi az, mi mutatja az utat,
Csak őrlődsz, s marékszám nyeled a bogyókat.
Nincs irány előre, ez egy átkozott kör,
Ám, ha visszalépnél, az biztosan öl.
Nézz előre!- mondják,
S te kérdezed: Minek?
Nincs előttem semmi,
Mi mögöttem lehet.
|
|