James kezdte elveszíteni a józan eszét. Itt ül, szemben ezzel a pökhendi kis mitugrásszal, egy kishivatalnokkal, még a nagykövet elé sem engedik, pedig már napok óta próbál bejutni hozzá. Négy napja van Londonban, de semmit nem tudott elintézni. Nem kapott beutazási vízumot Szaud- Arábiába, de Jemenbe, Kuvaitba, Bahreinbe sem utazhat. Waffah már két hete eltűnt, és senki nem hitte el neki, hogy nem önszántából tette. A kocsiját sem találják, mintha elnyelte volna a föld. James első gondolata az volt, hogy a család érte utol feleségét. Ezért jött a követségre, segítséget akart. Erre itt ez az alak, és semmit nem akar megérteni abból, amit mond.
- Értse meg, a feleségem minden bizonnyal már az önök országában van.
- Otthon, a hazájában. Bár nem látom okát, hogy ezt higgyem. A rendőrség még nyomoz.
- Mit tehetnék? Kérem segítsen!
- Nem álltatom magát, nincs sok esély, ha a hölgy tényleg az apja házában tartózkodik. Illegálisan hagyta el az országot, az apja engedélye nélkül, házasságot kötött a király engedélye nélkül egy külföldivel, így ez a házasság nem is érvényes, tehát nincs semmi az ön kezében, ami feljogosítaná arra, hogy újra Nagy Britanniába hozza a feleségét. Sajnálom, nem tehetünk semmit.
- Miért lenne az bűn, hogy velem házasságot kötött? Rengeteg vegyes házasság van az ön hazájában.
- Egy férfinek megengedett, hogy külföldi asszonyt vegyen el, de egy nőnek ehhez különleges engedélyre van szüksége.
- Azt sem tudhatom meg, tényleg az apjánál van-e Waffah?
- Nem avatkozhatunk egy család belügyeibe. Hivatalosan az ön felesége nem a felesége, s el sem hagyta az országot.
- Dehogynem. Útlevéllel érkezett, letelepedési engedélyt kapott. S mivel elvettem, állampolgár lett.
- Nem, ez a mi országunkban nem így működik. Ha szaudi földön van, akkor ott a szaudi törvények élnek. S e törvény szerint az ön felesége bűnt követett el.
- Most mit tegyek?
- Bízzon Allah bölcsességében, és az apa jóindulatában.
Mikor James kifelé ment, az aulában egy titkárnő utána szalad.
- Kérem!... Figyeljen! Vigye el a gyerekeit onnan, ahol most élnek. A nevüket változtassa meg, és az útlevelek mindig magánál legyenek. Nem fogják ennyiben hagyni.
James értetlenül meredt a nő hátára, ahogy az futva indult vissza, az épületbe. Fel sem fogta mivel áll szemben.

Waffah hiába dörömbölt az ajtón, egy hangot sem hallott kívülről. Itthon volt újra. Nem a saját szobájába zárták, hanem egy külön kis pavilonba a kert végében. Nem látta még apját sem, anyját és a nővérét nem engedték a közelébe. Enni adtak neki ugyan, de az őrön kívül csak egy mutavva, egy vallási rendőr jött el börtönébe. Nem kérdezte semmiről, közölte vele, hogy a Vallási Tanács ítélkezik felette, mert a bűn, amit elkövetett annyira förtelmes, hogy apja egymaga nem dönthet sorsa felől.
Waffahot minden reménye elhagyta. Akit a mutavva elítél, az a legritkább esetben éli túl a dolgot. Imádott kislányai jutottak eszébe, s kétségbeesésében hangosan felnyögött. Mi lesz, ha a gyerekeket is elhozták? Milyen élet vár itt rájuk? Félvérként örök megvetésben lesz részük, ez a társadalom soha nem fogad el ilyen nőket.
Kulcs zörgésére lett figyelmes, majd a kitárt ajtóban apja alakja tűnt föl.
- Apám…
- Hallgass!- rivallt rá az öregember. Hangja, mint a penge, hasította a levegőt, s nyílhegyként fúródott Waffah szívébe. – Hallgass te kutya. Szégyent hoztál rám, a családra… nem vagy többé a lányom. Szívemből kizártalak.
- Kérlek… könyörgök… engedj el, engedj vissza a gyermekeimhez. Az unokáidhoz.
- Nekem nincsenek tőled unokáim. Azokat a fattyakat nem ismerem el soha.
Waffah megnyugodott valamelyest. Apja mérhetetlen haragja akkora volt, hogy még látni sem akarta a lányokat. Ők akkor biztonságban vannak. Azt már nem tudta volna elviselni, ha velük is történik valami.
- Szeretnék anyámmal és a nővéremmel találkozni.
- Nem fogsz. Anyádtól elváltam, mert segített neked ebben a gyalázatban, s nővéred is kitagadtam. Mindannyian szégyent hoztatok a fejemre. Hálátlanok.
- Én csak a saját életemet akartam élni.
- Egy asszonynak az a dolga, hogy tisztelje apja házát, engedelmes feleség legyen, és fiút szüljön. Másért nem is él. Te egyiket sem teljesítetted.
- „Egy asszonynak nincs semmije csak a fátyla és a sírja.”/ Arab közmondás/
- A Tanács döntött. Még ma meg kell halnod.
Waffah azt hitte megbolondul. Mint aki részeg, tántorgott körbe- körbe a szobában, sírása nyüszítéssé vált. Tudta, hogy apja soha nem gondolja meg magát. Nem is tehetné, ebben nem ő határozott. Kegyetlen, rendíthetetlen férfi volt, aki a szokásokat megrögzötten betartotta, aki mérhetetlen gazdagságával a háta mögött, bármit megtehetett. Középkori nézeteket vallott, s álszent módon viselkedett, mikor a Koránra hivatkozva terrorizálta négy feleségét, s számtalan gyermekét. Nem szerette lányait, fiai voltak az egyetlen értelme életének. Waffah nem menekülhetett.

- Nem tudtunk a ház közelébe férkőzni, de a sofőr elpletykálta, hogy egy lefátyolozott, megkötözött nőt vitt haza a repülőtérről, így minden okunk meg van rá, hogy azt higgyük, a felesége Szaud- Arábiában van.
- Legalább már ezt tudjuk. Most mit tegyünk?
- Szinte lehetetlen a közelükbe férkőzni, s a kapcsolatom sem kockáztat többet. Azt hiszem, itt már nem tehetünk semmit.
- Mi fog vele történni?
- A saría alapján fogják az ítéletet meghozni…
- Ítéletet?
- A családja szemében a legnagyobb bűnt követte el.
- Ki kell hozni…
- Nem tudja. Ember nincs, aki kihozná onnan. Sajnálom.
James üveges szemekkel meredt a semmibe. Az nem lehet, hogy gyönyörű feleségét ne lássa többet, hogy gyermekei az anyjuk nélkül nőjenek fel… vállát a tehetetlen zokogás rázta.




Waffah a délutánt mintha egy másik világban töltötte volna. Hol zokogás rázta, hol artikulátlan nevetés, majd halkan dúdolgatott egy altatócskát, ami Cati és Szara kedvence volt, majd hangosan perlekedett apjával, hogy a végén kimerülten zuhanjon a padlóra.
Nem érzékelte, mikor bejöttek érte. Három mutavva vezette ki a kertbe, az apja és egy vallási vezető elé. Nem hallotta, amint bűneit újra a fejére olvasták, nem látta a vászonzsákot, amit a fejére húztak, s a súlyos láncokat sem, amivel körbetekerték törékeny testét, s nem érezte a medence jéghideg vizét sem, amint szép lassan beleengedték. A hűs hullámok körbevették, megnyugtatták lázas, zaklatott lelkét. Gyermekei képét látta, amint szaladnak felé, szeretett férjét, ahogy karjába zárja, édesanyját, ahogy ölében ringatja… lassan minden kép elhomályosult, s valami puha lágy sötétségbe zuhant…csak zuhant… az öröklét felé.
…………………………………………………………………………………………………

Waffah története nem kitalált történet. Természetesen nem pont így, de megtörtént, s történik ma is. A XXI. Század elején.