Gyuszika lassan ballagott haza, nehéz iskolatáskája lehúzta keskeny kis válláról a kabátot.
Ma Mikulás ünnepség volt az iskolában. Nagyon sok szép ajándékot kaptak a puttonyokból, merthogy annyi a gyerek náluk, hogy szegény Télapónak több zsákra is szüksége volt. Még a Krampuszoknak is be kellett segíteni a csomagocskák osztásába. Hozzá szerencsére nem Krampusz került, maga a Mikulás adta a kezébe az ajándékot. Gyuszika ennek különösen örült, mert így nem kellett otthon az üzenetet a csizmába rejteni, nem kellett estig várni, míg otthon is megtölti finomságokkal a kikészített cipőket, és elviszi a levelét a Kívánsággal. Mert Gyuszikának volt egy titkos kívánsága, és a Miki a második béből azt mondta, hogy ezt így kell csinálni, és akkor Karácsonyra már teljesül is. Ő is így csinálta tavaly, és meg is kapta a várva várt Legóját a fa alá. Szóval ez egy kipróbált módszer.
Ahogy a Télapó odaért hozzá, óvatosan megfogta a kabátja szélét.
- Tudom, hogy most nagyon sok a dolgod Mikulás bácsi, de fontos, hogy odaadjam ezt a levelet neked, mert este én már aludni fogok, mikor jössz, és félek, hogy nem találod meg a csizmámba. Leírtam a karácsonyi kérésemet, és rajzoltam is neked egy rajzot hozzá, mert a Miki azt is mondta, hogy tavaly a rajz jobban tetszett, mint az éneklés, de ha úgy szereted jobban, akkor énekelek is neked, már tudok két karácsonyos éneket, meg egy szarvasost is.
A Mikulás mosolyogva elvette a kis kézből a gyűrött papírlapot, és bólogatva a zsebébe csúsztatta.
- Meglátom, mit tehetek. Majd megtanácskozom a Manóimmal- válaszolta nevetve, és a következő gyerekhez fordult…

A tornaterem öltözőjében András szuszogva bújt ki meleg jelmezéből. Barátnője-az egyik krampusz- már pakolt is a táskákba.
- Igyekezz szívem, még két suli van hátra, oda kell érnünk délig.
- Te Klári, én meg fogok sülni ebben a cuccban.
- Én is. Ez a vastag harisnya úgy rám ragadt, hogy alig lehet lehámozni. Mit súgott neked az a kisfiú, ott a padoknál?
- Nagyon édes volt, valami levelet írt. Még csodálkoztam is, olyan komoly volt az arca.
- Hol van?
- Ott a zsebemben.
Klári kihámozta a hatalmas köpeny zsebéből a kis papírlapot. Ahogy olvasta, nevető szemei hamar elkerekedtek, s kisvártatva már a könnyei potyogtak. A fiú kivette a kezéből, s félig hangosan olvasni kezdte:
- Kedves Télapó Bácsi! Szeretnék kérni tőled valamit Karácsonyra. Nem játékot, mert tudom, hogy azt apunak kell megvenni, és te úgy hozod el hozzánk a te meglepetéseddel együtt, és most apu nem tud ajándékot venni, mert anyukám már nagyon régóta kórházban van. Azt kérem, hogy hozd el nekem az anyukámat Karácsonyra, mert én nem tudok apukámmal elmenni hozzá, mert messze van, és az is nagyon drága, és már nagyon hiányzik nekem. Ha nem tudod sok időre, egy napra is jó lenne. Tudom, hogy szereted a rajzokat, ezért lerajzoltam neked a szobámat, meg a távirányítós autómat, amit a múltkor hoztál, hogy lássad, nem törtem össze. Szabó Gyula második a osztályos.
Andrásnak összeszorult a torka, döbbenten nézett a papírra.
- Most mit csináljunk?

- Nem tudom. Szerinted?

- Kérdezzük meg a tanárát. Hátha…
- És? Elhozzuk az anyját? És ha nem lehet? Ha annyira beteg?
- Akkor nem tudom. Mindenesetre kérdezzük meg. Gondolkodni utána is lehet.
Gyuszika tanárnője ugyanúgy meglepődött a levélen, ahogy Andrásék. Tudta, milyen nehéz helyzetben van a család, de arról fogalma sem volt, hogy a kisfiú nem tudja az édesanyját látogatni. Megmondta, melyik kórházban fekszik, így már el lehetett indulni valamerre.

A kórházban könnyen megtalálták Gyuszika anyukáját. Szerencsére nem volt annyira beteg, mint hitték, de hazamenni nem tudott, ugyanis annyi pénzük volt mindössze, hogy csak a legfontosabb ennivalóra futja hó végéig. Egy autó gázolta el a házuk előtt, már hetekkel korábban, s bár nem sérült súlyosan, a rehabilitáció hosszadalmas volt. András megmutatta a levelet a kezelőorvosnak is, s ő nem látta akadályát annak, hogy pár napra hazaengedje betegét.

Gyuszika egész nap izgatottan tett- vett a lakásban. A kis fát már korán reggel feldíszítették, s most édesapja körül ugrabugrált a konyhában, aki a mirelit húspogácsákkal küszködött. Nem merte neki elmesélni, mit kért a Télapótól, de minden zajra az ablakhoz szaladt, s kíváncsian kukucskált kifelé.
- Mit nézel ott kinn? Még nem jön a Jézuska- szólt rá az apja. Azt még nem tudta, hogy fogja észrevétlen becsempészni a kamrából Gyuszika ajándékát, amit nagy nehezen megvett neki, mert a kisfiú egész nap fel- alá rohangált a lakásban. Hálásan gondolt a kollegákra, akik összedobtak nekik egy kis pénzt, mikor megtudták, nem tud semmit venni a fiának. Ha nem is vidám, de azért lesz Karácsonyuk. Csak Ildikó lenne már itthon, annyira hiányzik nekik. Úgy beszélték meg, hogy a két ünnep között felutazik hozzá Pestre, és akkor már talán azt is megtudják, mikor jöhet haza.

Lassan besötétedett kint, a szobában ragyogó csillagokként világítottak a parányi égők, aranyló fénybe vonva a kis szoba bútorait. Gyuszika szomorúan turkálta a vacsoráját, s még az sem tudta felvidítani, hogy a fa ágai alól egy szépen csomagolt doboz kandikált ki. Ő nem ezt kérte a Télapótól. Meg is fogja mondani a Mikinek a suliban, hogy máskor nem mondjon neki ilyen butaságokat, mert nem is igaz, hogy az ajándékokat a Télapó meg a Jézuska hozza, és különben is, biztos hazudott, és őneki is az apukája vette meg a Legót tavaly.
Egyszer csak egy autó ajtaját hallotta csapódni, majd a kertkapu nyikorgott hangosan. Az csak az ő kapujuk lehet, mert apukája soha nem keni be, és az anyukája mindig veszekedett ezért, pedig ő szerette, mert így mindig hallotta, mikor valaki jött, úgyhogy biztos jött valaki…
Dobogó kis szíve majdnem kiugrott a helyéről, úgy toporgott az előszobában, csak már jönne az a valaki…
A bejárati ajtó lassan kinyílt, az anyukája állt ott… és jaj, mellette a Mikulás bácsi, meg a kicsi krampusz is... Gyuszika örömében meg sem tudott szólalni, csak ölelte édesanyját, majdnem belébújt, úgy szorította. Az nem tűnt fel neki, hogy a Télapó is, a Krampusz is, és apukája is könnyezik, ő csak szorította anyukáját…
- Mikulás bácsi, ne haragudj, hogy azt hittem nem vagy, és,hogy azt hittem, hogy a Miki hazudós, és énekelek is neked, ha akarod, mert ott a suliban azt nem vártad már meg.
András nem tudott megszólalni, csak némán megsimogatta a kisfiú fejét. Soha nem gondolt úgy a karácsonyra, mint a Szeretet Ünnepére, neki ez csak egy volt a pihenőnapok közül, de most itt, ebben a csöpp előszobában megértette, hogy a szeretet, az összetartozás, a család a legfontosabb az életben.