Tegnap- könnyek
Tegnap még bánat- könnyek mosták arcomat,
Szívem merő seb, lelkemben dúlt az indulat.
Hittem, hogy gonosz világra virradt az a nap,
Úgy éreztem nincs remény, zsinórja is elszakadt.
Ám a komor fellegek szélsebesen szállnak,
Tegnap– könnyekkel csak tegnap- bánatok áznak.
Ragyogó szeretet, mi szárítgatja őket,
Ragyogó szeretet, mi árad felőletek!
Nincs értelme már a tegnap fájdalmának,
A mai nappal barátok, kik mindenhol várnak,
Ez itt a legfontosabb, nem egy hazug sértett,
Kedves, drága barátaim, így köszönöm nektek!
|
|