Ezt  a verset is együtt írtuk Baggio- Gáborral, mintegy folytatásaként az előzőnek.

A  - Minden perc, pillanat, kincs volt,
      De árny borult csillogó hajnalunkra…

B  - Az egészből már nincs, csak üres folt,
      Mely szemet vetett álmainkra.

A  - Hitünk egy csodás világban,
      Mint üvegbuborék, pattant szét…

B  - S eltűnünk a feledés homályában,
      Hol minden szép perc sírba lép.

A  - Megállítanám a zord időt,
      Csak egy pillanat, mi kéne még…

B  - De nem kapok már levegőt,
      Fullasztó a csend itt rég.

A  - Fájó könnyeket ejtettem érted,
      Pedig én is érzem, hiábavaló…

B  - De szerettelek, ahogy kérted,
      S ma mégis megöl minden szó.

A  - Fájdalommal teli a szívem,
      Tövestől téped ki magad…

B  - Emlékedet őrzöm híven,
      Most két szív az, ki árva marad.