Érezted már valaha,
Mikor körülvesz ezer ember,
Mikor körülvesz ezer szeretet,
Annyira fásultnak, magányosnak életed,
Mint a sivatag,
Hol csak a szélfútta homok pereg?
Hol nincs élet, nincs más,
Csak kietlen, sivár rettenet…
Érezted már valaha,
Ahogy rádborul a sötét, kegyetlen éjszaka,
Köd-takaróval fedi mindazt,
Mit a nappal még talán kegyesen nyújtana…
Két kezemmel kapaszkodom,
A gödör szélén egyensúlyozom,
Húz a mély, húz a pokol,
Húz magához, birtokol.
Nem menthet ezer szeretet,
Ha nem ment meg egyetlen egy,
Nem tudnak éltetni egy halott szívet,
Hiába nyújtanak ezer segítő kezet.