Tudom, hogy menned kell.
Tudom, nem maradhatsz.
Tudom, hogy így lesz jó,
Tudom. Itt csak elsorvadsz.

De arra gondolj, ha messze visz az élet,
Szívem egy szegletében rejtegetlek téged.
Köd borul majd hiányodra, fedi a mély sebet,
Csak én érzem azt fájón, mi benne megrekedt.

Talán láthatlak még,
Talán egyszer lesz oly szerencsém.
Talán újra felderül az ég,
Talán küldesz még mosolyt felém.