Mit tegyen az, ki
Életét nem éli,
Önmaga
Okozza vesztét,
S nincs,
Mi megvédi
Saját haragjától,
Szánalmas paródiájától
Akaratának, mi
Egykoron volt,
Ám álma
Mára holt,
Tehetetlen dobbanása szívének,
Haldoklása lelkének,
Nem jut
Messzire,
Hisz ő maga,
Ki őrt áll felette,
Az ő hatalma,
Juttat tőrt a mélybe,
S a harc, mi magában
Dúl, kegyetlen,
Akarat- csapdában
Fuldokol, s egyetlen
Kiút, ha dönt,
Ha szívéért öl,
Ám akkor lelke,
Mi halott,
De választhat lelket is,
Ha van ott
Mit védeni érdemes,
Ám szív nélkül felesleges,
Mert ha halott az egy,
A másik utána megy.