Csak néztem az ég alján
vöröslő csíkokat,
éreztem, az alkony
ma csodát kínál,
boldog holnapokat,
mit szédült érzés diktál,
ahogy kúszik az égre a sötétség,
úgy lesz cinkosommá,
rejti ébredésem
erre a világra,
hol éltem ugyan eddig,
de börtönömbe zárva,
s halk sóhajjal álmodtam,
szabadságom akartam!
Csak néztem az ég alján
vöröslő csíkokat,
éreztem, ahogy a hűs
szellő éri arcomat,
puha érintése simít lágyan,
barangolva hevíti vágyam,
s lángba borult a lelkem,
felhevült szunnyadó életem,
mi titkon csak arra várt,
ne szabjak neki határt!