Fekete hold
Fekete hold néz most le ránk,
Sötétség borít eget s földet,
Csak mi látjuk az őrült titkokat,
S érezzük a valónkat szépnek.

Fekete hold uralja éjjelünk,
Baljós, nehéz csend közeleg,
Apró nesz az, mi hallik,
Ahogy kezem érinti kezed.

Fekete hold a cinkosunk,
Egyedüli, ki az úton segít,
Sötét lámpájával mutat,
Halvány fényt a gyötrő reggelig.

Fekete hold, maradj velünk,
Világítsd a nyitott ablakot!
Lépteink óvatos nyomát,
Takard, ameddig csak tudod!





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11048