Fekete hold
Fekete hold néz most le ránk, Sötétség borít eget s földet, Csak mi látjuk az őrült titkokat, S érezzük a valónkat szépnek.
Fekete hold uralja éjjelünk, Baljós, nehéz csend közeleg, Apró nesz az, mi hallik, Ahogy kezem érinti kezed.
Fekete hold a cinkosunk, Egyedüli, ki az úton segít, Sötét lámpájával mutat, Halvány fényt a gyötrő reggelig.
Fekete hold, maradj velünk, Világítsd a nyitott ablakot! Lépteink óvatos nyomát, Takard, ameddig csak tudod!
|
|