A túlsó partról
Innen nézlek… innen, Most fájdalommal fizetünk, Elválaszt már tér és idő, Ám örökre szól kötelékünk. Kezed kezembe simul, Kegyetlen tekinteted elemészt, Eljött hát a gyötrő pillanat, Mikor alakod a semmibe vész. A túlsó partról vigyázlak, Fagyott szívem ott ver gyökeret, Várni foglak örök hittel, Míg a sors vissza nem vezet.
|
|