Üdvözöllek idegen,
Ismerős ismeretlen,
Ki jössz a távoli múltból,
Elfeledett tegnapokból.

Hol még édesebb volt a méz,
Az álmok is hihetőbbek,
Hol bizakodón néztünk a jövőbe,
S lépéseink bátran tettük meg.

De mindeközben húsz év tűnt tova,
Húsz év, lassan, botladozva,
S mi hiába kergettük álmainkat,
Kikezdte azt az idő vasfoga.

Hol vannak már azok a kamaszok,
Kik voltunk egykoron,
Mikor égő, könnyező szemekkel
Mondtunk búcsút a porondon…

Hol van az a két gyerek,
Kik azt hitték, a világ övék lehet,
Mi történt itt húsz év alatt,
Mi megtörte e két lázadó lelket…

Talán él még az a láng,
Talán bennünk van még az a szikra,
Szemeden át a múltba láttam,
Ott bújik még ifjúságunk apró titka.