Égi Törvény
Árnyék vagyok,
árnyéka önmagamnak,
hazugság minden pillanat
csupán, de felszínen tarthat.
Megszokások rabjaként
működnek a nappalok,
semmi érzésem kísért,
s nem kérdik: hol vagyok?
Ám éjjel, ha leszáll
a sűrű, ragadós homály,
fekete holdam átkával,
sietek a pokolba, mi vár.
Feneketlen, éhes fenevad,
mégis oly békés hely nekem,
hitem hátrahagyva lépek,
hadd találjam újra életem!
Hisz felfelé utam nem vezet,
boldogságom kerestem csupán,
s buta, naiv akarattal,
mentem érzéseim után.
De a vég a pokol,
erre visz minden ösvény,
örök csapda bűnhődésem,
így kiállt az égi Törvény!
|
|