Kegyetlen fájdalom kegyetlen pillanat, mélyre azt a kést úgy végleg felszakad, kivág mindent s talán hamar vége, véget vet örökre minden szenvedésnek. Tompa zsibbadás csak a szemek merednek, opálos fényükkel már csak mesélhetnek. Nem látnak már semmit mi egykor volt szép, nem őrzi a képet csak néhány régi emlék. Ennyi maradt csak ennyi nekem, tűzre vele s tűzre a lelkem, nincs semmi már mi erőm szítaná, értelme sem sok volt mi életem tartaná…
