Fejem felett rohanó felhők lágy, puha földön fekszem fejem felett idegen döntők s én épp csak létezem. Már feljöttek a csillagok mozdulni nem tudok zsibbadó lelkemben fogolyként csak múlnak a tompa nappalok. Fáradt vagyok. Figyelem szívem elhaló dobbanását lélegzetem üteme lassuló álmodom még a jövő ígéretét de álmom hálója porladó. Nyitott szemmel fekszem a földön ám így is peregnek a képek szívem újra gránitból épül s a puha föld nyeli a könnyeimet.
