Lennék...
Lennék piciny hópihe,
remegve kapaszkodva szempillád végében,
s dacolva a kegyetlen széllel,
elvesznék szemed csodás tengerében.
Lennék hűs esőcsepp,
mi szomjad oltja egy forró éjjelen,
barázdákat vágva keresném az utam,
s találnám meg szád édes szegletében.
Lennék a fényes nap első sugara,
hogy simítsam lágyan ébredő arcodat,
elsőként engem láss a világból,
hadd tegyem csodává kezdődő hajnalodat.
Lennék hívogató langy szellő,
mi ringatva öleli két karod,
körbefonnám drága lényed,
s kísérnélek, ameddig csak akarod.
|
|