Érzés nélkül
Dühödt tigrisek marják a szívem,
pokolba kívánom minden meglelt percem,
ordítanék néha, bele a világba,
átkozott életem csapnám a pocsolyába!
Dübörgő vérem lüktet ereimben,
már nincs alázat, nincs fájdalom bennem,
kárhozott lelkem magamba zárom,
jég alá vele, hisz ott sem fázom.
Régen, tegnap… valaha ki voltam,
álmodozó lényemet halálra gyilkoltam,
brutális erővel kitéptem, kihúztam,
jóságom szilánkjait is ízzé-porrá zúztam.
Most azzá nyomorítottál, mi rendíthetetlen,
érző szív helyén csak kőszikla reccsen,
kegyetlen vagy világ, én is azzá válok,
Te akartad ezt Sors, már nem tétovázok!
|
|