Bennem élsz
Bennem élsz, örökre,
minden pillanatomban,
s telhetnek akár századok,
mégis… a csillagokban,
vagy tán sorsunkban…
hordozzuk egymást mindörökre,
hisz szívünk eggyé vált, s őrlődve
létünk kegyetlen bajában,
tudd, hogy egy másik,
egy szebb világban
ott vagy te, s ott vagyok én,
hol életünk egy álom- költemény…
ott, ahol vágyaink valóra válnak,
ott, ahol nincsenek könnyek,
s nincs semmi bánat…
Mindegy, hogy a pokol,
vagy a mennyek kapuja vár,
csak légy bennem örökre,
úgy szilánk sincs, mi fáj…
Egy másik életben,
ha újra születünk,
rád találok ismét,
hisz ez sorsunk, végzetünk.
Szívem mindig a tiéd volt,
s marad is örökre,
nézd hát kegyetlen Sors,
ezt nem törheted össze!
Hatalmad itt véges,
erősebb vagyok,
a szerelmemmel szállsz harcba,
s ez ellen minden megbukott.
|
|