Te kegyetlen, vicsorgó fenevad,
átkozott Halál, hát itt vagy!
Mit adhatnék vérszomjas szívednek,
mi lenne az ára, hogy fekete lelked
megnyugodjon végre,
hogy hegyes kaszád ne arra fend,
kinek számomra legdrágább a léte?
Vidd az én életem, vidd a sötétségbe,
vidd magaddal a pokol legmélyebb fenekére!
Hadd fizessem én,
én meg az árát,
kincset érő életének
szabd ki a vámját,
megadom, mit kérsz,
megadok mindent,
fogadd el áldozatom,
fogadd el szívem…
Mihez is kezdhetnék nélküle
idefenn,
meghalnék én is, hisz ő minden
kincsem!
Nélküle semmi vagyok,
nélküle árva maradok,
hagyd életét,
vedd el az enyém,
végzetes fegyvereddel
inkább sújts felém…
Nem ellenkezem, jöjj,
végezd be sorsom,
elfáradtam már a harcba,
az élet- porondon.