Ágak között fény
gyenge kis nyaláb
nem ad meleget
egy percre legalább
sűrű sötétség
szívemben gyűlölet
dermesztő a hajnal
egyedül reszketek
a felhők felett magasan
csillagpor boldogság
karnyújtásnyira tőlem
ott az egész világ
egy csoda- élet
mint aranykalitka
bezárná fekete énem
a lélegző halálba
nem voltam sose jó
mindennel megalkuvó
fehéren tündöklő
bársonyos takaró
de voltam a fájdalom
mi kegyetlen harccal
szenvedélyes szívvel
makacs akarattal
hevítette vágyad
korbácsolta véred
izzó lávaként
öntötte el tested
s egy pillanatra hittem
boldogságot adok
démoni lelkemmel
szeretni is tudok
de ez a szerelem
fekete éjben született
fekete élete napfényben
már büntetett
fehér szárnyaim
feketén suhannak
fehér lelkemet
eladtam a pokolnak
kínáltam az enyémet
a tiédért cserébe
árva önmagamat
dobtam le a mélybe
s itt vacogva
az erdő sötétjében
egy kósza kis fénynyaláb
alig melegében
reszketek érted
hogy ne legyen hiába
hadd legyen boldogságom
boldogságod ára
s amit kérek csak
egy röpke pillanat
hogy emléked homályából
én is felragyoghassak.