Elsárgult levél
a komód rejtekén,
elfeledett szavak
keserű fekhelyén,
ringató álmok
méregpohara,
megcsúfolt érzelmek
jéghideg koporsója…
Üres tekintet
egy fakó fényképen,
szélben szálló szavak
dermedt csendjében,
elzárva tartottam,
elzárva mindentől,
elzárva tartottam,
elzárva az élettől…
Lágy szellő érintése,
a csillagok mezején,
egy fahasáb roppanása
a tábortűz közepén…
Halk dal, mi szólt,
mi csak bennünk él,
tétova mozdulat,
csak Te érted, és én…
Megölt mindent
a kegyetlen idő,
nem maradt kincsem,
csak pár sornyi temető,
lelkem kriptája,
könnyek fekhelye,
törékeny életem,
utolsó reménye…
Egy elsárgult levél
a komód rejtekén…
elhantolt érzések,
keserű fekhelyén…
Ott voltál te,
s ott vagyok én,
vigasztalan világunk,
lángoló peremén.