Hét kiáltás
Szeretem, ahogy szeretsz,
ahogy óvatosan, lágyan
két karoddal ölelsz,
ahogy csak apró rezdüléssel
árulod el magad,
ahogy halkan suttogod,
nyíló rózsa vagy,
ahogy titkon,
minden pillanatban
érintésre vágysz,
ahogy izzó szemeiddel
feleletre vársz,
ahogy tomboló orkánként
az égig repítesz,
ahogy tüzes lávaként
hamuvá emésztesz,
ahogy világgá kiáltod,
várnak a csillagok,
ahogy fülembe leheled,
míg élek, tiéd vagyok…
Hét határon, hét kapun
léptünk be egyszerre,
hét csodát égettél
örökre lelkembe,
sorsomban hordozom,
hét kiáltásomat,
add nekem kérlek,
add a nyolcadikat!
|
|