Árok partján a fáradt őszi fákat
cirógatja hajnali szürkeség,
ágaik közt a visszavágyó bánat
sóhajtja el a nyár üzenetét.

Rám int a lomb, pedig most szél se rezzen,
százévnyi csendet súg a vén platán
ahogy vigyázón áll az útkereszten,
s tág orrlyukakkal tarka illatán

utolsót intek nyáremlékeimnek.
A csöndes ősz eltölti lelkemet
ahogy a fákból új erőt merítek
túlélni, mit kerülni nem lehet,

mégis megnyugvó, békés pillanat
ahogy simít a késő őszi  nap.