Jóéjt...

Fáradt a szem, mert nem pihen,
cikázó fényt vetít,
újra mutat megtett utat,
egy hűlt nap képeit.

Fáradt a száj, ma is muszáj
mindent kimondani,
nem nyal a nyelv, némák az elv
csendes kis gondjai.

Fáradt a fül, mert nem üdül,
feledve hangokat,
hártyán a jel lassan ül el,
máma már nem szakad...

Fáradt a szív, mert újra hív
egy újabb érzelem,
ez nem varázs, egy dobbanás.
Későbbre elteszem.

Fáradt a kéz, nem tettre kész.
A fájó izmokat
nem feszíti meg újabb ütem,
egy újabb áldozat.

Fáradt a láb, minél alább
terült az út elé,
lassan leáll. Kegyes halál.
Vagy mintha sejtené...

Fáradt az agy, ki ne maradj
semmiből, retteged,
mit rád hozott, nem átkozod
a múló perceket.

Ha izzani, elégni vagy
csak pusztán fázni jó,
nem érdekel mint érhet el
az információ,
kinyúlt, lapos világba most
átúszik tespedt tested,
és úgy öl el, lágyan ölel.
Egész nap ezt kerested.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11115