Tündértánc
- Tudom ki vagy - így szólt a Hold - már vártalak nagyon. Oly széles volt a téli ég s oly hosszú volt, nincs vége még, kirótt szolgálatom,
hát indulj kedves. Táncra hív az alvó rengeteg, rád vár a csöndes láp, a rét, falu, a város, a messzi, kék őszfejű, zord hegyek. -
A hajnal szélén az ég alatt a Tündér tétova. Nem tudja, most induljon el, mi lesz, ha tánca mégse kell? Nem volt még így soha..
Lába mozdul, s egy kismadár a zajra felriad, csepp torka vágyón megfeszül trillája ág hegyére ül, s a Tündér felkacag.
- Jövök, e dal nékem üzen, nem bújok vissza már, szellő, napfény, jó társaim táncoljunk át szép tájain, a Föld tavaszra vár! -
Megáll még lent egy cseppnyi csend.. a függöny felszalad, kitör a kar mind szólni akar, varázsos pillanat,
fecseg, locsog a nagyvilág a Tündértánc alatt, feszül, csattan a rózsaág bólint egy kis fehér virág: Ünnep a pirkadat.
|
|