Most csend van itt.
A csendet hallgatom.
Puhán ölel.
A csend az jó nagyon.
Mégsem üres
mélye oly végtelen,
százezer év
elfojtott félelem
messze feszül,
másik világban ég.
Itt csend van csak.
És bársony messzeség.
Körüllebeg
ESP, azt hiszem,
egy jobb világ
egy tágabb értelem,
száguldhatnék
benne, de mondd, minek?
Kit érdekel?
És az se érti meg.
Lebegve fönn,
vagy lenn, azt sem tudom,
mint apró szösz
ezer mély bársonyon,
intek nektek,
kétlábú istenek.
Mély csend van itt.
S egy apró szösszenet.