Add nekem hajnali ölelésed, bármily korán van
hagyd illatod a fürdőszobában,
s a résen át, amit az éjpalást nyit,
szerelmet adj, csak egy falásnyit.

Bár mindketten tudjuk, csodák nincsenek
hálóruhád alatt a múltunk incseleg,
s a tükör szélén, nézd, felszakadt a foncsor,
képed tépett darabján, ahol nincs kor,

se jelen, se jövő, ami a múltból ottmaradt,
add nekem azt is. Örök pillanat.
Homlokomon a pihenő tenyérmeleg
feledtet általad gondot és enyészetet,

hagyd rajtam, könyörgöm, nyugtató érintésed.
Hunyt szemmel itt fekszel,végignézlek
ahogy előttem elnyúlva pihensz az ágyon.
Minden porcikádat birtokolni vágyom

harc nélkül hódítva, hogy magadtól engedd
elorzott kincsemnek kívánt tested, lelked;
hogy időtlen időkig az enyém maradj.
Ha nem kérlek, akkor is adj és csak adj…..