Mi végre..
Mi végre vagy? Hogy lázas esti füstök tépjék tüdőd, és felmarják szemed, vagy öledben nyugvó, kedves-borzas üstök tanítsa szíved, hogy mi a szeretet?
Mi végre vagy? Hogy fáradt izmaidban új feszültség húzza éji görcseit, vagy otthon ahol végre nyugalom van idézd fel hazád régi bölcseit?
Mi végre vagy? Hogy tűzben, izzón égve vívj, vívódj, és hamu alá temess, vagy lelkedben, ha eláraszt a béke pár percre is, de boldogabb lehess?
Mi végre vagy? Hogy azt is megtanítsad, aki nem kér, hogy oktatója légy, vagy súlyát növeld csak bátor szavaidnak, biztos páncél kell.. holnap újra mégy?
Mi végre vagy? Hogy folyton fényre lépve játssz nap mint nap újabb szerepet, vagy tükör mögül ha hív a lelked mélye szemedbe mondhasd büszkén a neved?
Mi végre vagy? Hogy egy fehér papíron ceruzád hegyét csikorgasd naphosszat, vagy kihúzd magad, hogy megteszem, megírom, nem félek, jöjjön a legrosszabb, ember vagyok, birkák, farkasok közt is két lábon járok; én minden fegyverem magamban hordom, és mit a sors rám oszt, élem és kiáltom, mert ez kell nekem!
|
|