Tetten értem
Néha még tetten érem önmagamban
a hátrahagyott szűkülő időt
látom, ahogy levetkőzve ottmaradtam
a soha nem fakuló fénytükör előtt.
Néha még visszaűz egy rezdülés a nyárba,
fényfoltok, hangok, ízek, illatok
sodornak csendesen, a végtelenbe zárva,
tudom hogy egyszer mindent itt hagyok
de most látom, ahogy megrettenve állok
meredten nézve régi képemet
amint rám zuhannak megszűnő világok,
vak elmúlások, ébredő életek...
minden tükrömet össze kéne törnöm
hadd legyek végre tisztán arctalan
mint akit feloldott ezerévnyi börtön
...és ne érjem többé tetten önmagam.
|
|