Nomen est...
Most bocsánatkérést mormolok
mert elragadtak a hormonok,
s az égre nézek, ez kéj? Nem!
Itt fagyok meg egy erkélyen,
pedig olyan jól indult az este
mikor az asztalon kezem kereste,
a fülembe súgott lázas csókokat,
majd érzem, ahogy a sötétben simogat,
és közben suttogja, nem lesz baj, ne félj
miközben testemen szétszalad a kéj,
én egész este erre vártam!
Aztán csörrent egy kulcs a zárban,
s most magamhoz szorítva ruhát, cipőt,
állok egy hideg vaskorlát előtt.
Esküszöm, többé nem marasztal
ha az ajtón e név áll: Flagr Antal
|
|