Megittam már vagy két liter teát
megettem három vagy négy szendvicset
nem mondom azt hogy nem fut rajtam át,
különösképpen a tea siet...

Arról akartam strófát dobni fel
hogy nem mindegy, miből épül a test
hiszed vagy nem, most mégsem érdekel...
na jó leküldtem közben pár felest

ezért laza, és kissé imbolyog
a bennem büszkén álló én-tudat
ellenszél fúj és apró sóhajok
járják bennem sajátos útjukat.

Talán ezért, hogy elgondolkodom
mibe kerül a gasztro’ élvezet
szóval amit lenyomsz a torkodon
és időd hagyja, magad azzá teszed.

Ha táplálékod legfőképp növény
bár szád igényli mindkét művelet
nem mindegy, persze magánvélemény,
a zöldségeket mondod, vagy eszed,

ha húsevő vagy, és egy malacka raj
elhúz előtted, más nem érdekel,
a nyálad csordul, hmmm, malac-karaj...
és egy éltet, harapni, tépni kell.

Vadász leszel, vagy préda, áldozat
nem oldom meg e táp-polémiát
és az sem dönt, gumós a zápfogad...
én holnaptól tortára térek át.