Ne várj.
Nem jár a hajnal énnekem már,
örök sötétbe rejtem szívemet
olvadjon el. A végtelen vár
ha fényre szállni nem tudok veled.

Ne várj rám, mert kósza percekért
kár átrohanni a galaxison,
csillagport rúgtam, fény játékaként
szórtam szét sok kis színes frázisom,

hogy csaljalak saját űrömbe le
káprázatokba oltottam valómat,
ez jut nekem, a lelkem éjjele,
de nem Neked. Oly végtelenül jó vagy...

eddig itt tartott ragyogó szemed
játéka, megannyi múló pillanat,
most üres vagyok, és mégis süllyedek
mint vízbe hullott súlyos kődarab.