Alattam rőt fényű számláló kattog.
Fáj, ahogy madzagon fölé lógattok
hintáztatva velem a múló perceket.
Én lengek, vagy állok, és ők lengenek?

Várom hogy pár szál drót és néhány dióda
zárjon, és küldjön egy új dimenzióba,
szállni akartam és most a félelem
elfog, hogy majd részletekben érkezem,

csak egy nyugtat meg, mert mindig erre vágytam
ebben a szürkülő, ingatag világban
talán először és utoljára van ok
hogy végre tudjam: nyomot, hát azt hagyok.