Tudod, egy kicsit meghalok,
ha nem rólad szólnak az alkonyok,
nem hallom meg majd szelíd szavát
ha nélküled telnek el az éjszakák,
s a hajnalok csendje oly végtelen
ha lélekben nem leszel már velem,
egy-egy vonásnyit eltemet
ha másról mesélnek a reggelek,
s így értelmetlenek a nappalok.
Tudod, egy kicsit meghalok.

Szürke hálóval tele fon
ha nem neved csengi a telefon,
végleg kioltja tüzemet
ha nem jön tőled több üzenet,
nem lesz sem kedd, sem szerda, csütörtök
amit türelmetlen topogással töltök,
s a hétvége ellopott perceit
hiányod kései felszelik.

S ha lelkemnek nem marad semmije
a Napnak akkor is fel kell kelnie.