Takaród
Látod? Megölelnek a régmúlt karácsonyok elröppent emlékei, kicsit erre köröznek angyali szárnyaikon. Hűlő szívedben megkérgesednek a csendek, sóhajok fagynak alá, és a mélyben gyémánttá lesznek, vagy csak egyszerű gázbuborékká oszlanak el. Dédelgesd kicsit a múltat. Puha takaróba takarva a béke simít, milyen szép is az álom, szaladó napokat rajzol újra, és kedvedre alakulnak a képek, ringat az illat, a fény, és a véget nem érő szálló dallam... csak a takaród, ezt a jó, puha álmot ne veszítsd el... ölelj magadhoz mindent, ami fontos, nyisd ki a szíved, ott, legbelül, még van helye önfeledt viharoknak, sóízű cseppjei kitörni készek, s ha nyomukban árad a fény, ünneppé válnak a pillanatok. Kell, hogy érezz... csak a takaród, ezt a jó, puha álmot ne veszítsd el...
|
|