a harmadik levél, amit kosárba gyűrök,
annyi minden van ami bennem maradt...
így új esztendő tájt ha kis halmokba gyűjtöd
mit jelenthetett sok száz elmúló pillanat

találsz közöttük szépet, elgondolkodtatót,
fáradt reggelekbe fényt gyújtó napot
s az esti fák alatt boldogságot, ha volt,
és súgni délután folyót, felfénylő csillagot,

ezer betűt, amik a bensőmről mesélnek,
és válaszokat -hol így, hol úgy esett-,
csak válogasd szét, már nem kell tőlük félned,
őszinték, tiszták, semmit sem rejtenek.

a harmadik levél, pedig csendet fogadtam,
de önmagamnak mégsem hazudhatok...
szemétre megy, talán egy újabb gondolatban
találok csendes, egyszerűbb holnapot.