KERESZTÚT

Özvegy áll a keresztúton,
Mintha, tán’ keresne,
Mélázó sas, gémeskúton,
Figyel Reá, lesve.

Szél járja át tört magányát,
Tűnt nyomok az úton,
Áll az özvegy, hagyott vágyát
Sas őrzi a kúton.

Keresztútak hová visznek?
Merre indulása?
Mindegy hová: tűznek, víznek...
Nincsen maradása!

Özvegy áll a keresztúton.
Sasszárny csap az Égbe,
Nemes madár, hussanásban:
Rózsát szór elébe!