Vízért a Kútra

Kelő a Nap egy falu fölött,
Jaj-sötét Árnyék borul Útra.
Sorjázva, gyászban, dúlt-özvegyek
Mennek vízért, mennek a Kútra.

Némely: karján az Újszülöttel,
Más: Magányát húzza, nyomában.
Fiatal mind! Föld-tekintettel,
Eget hasító sóhajtásban!

Sort áll ma ott egy ifjú pár is,
Vállukra szürkült ólom-teher!
Kérdeni, szólni félnek panaszt:
„Még Gyermek volt, miért vetted el?”

Reggelek törnek év-hossz éjre,
Nyikordul kiskapun a bánat.
Anya sikolyra nyílik a sor:
„Adjátok vissza szép Babámat!”

Hallják. Nem ért már senki szóra!
Hosszabbul léptük rá, az Útra.
Könny-feketében, özvegy-árvák
Mennek vízért, mennek a Kútra!

„apu”
2004-12-07