KARÁCSONYI  KÖSZÖNTŐ

Beleselkedve szívembe:
Fenyőillat dobban benne,
Szeretet-vigyázat, féltés,
Csókos, lüktető Kísértés.

Kisgyermekként, Karácsonyban,
Szilaj, reszkető vártomban,
Akkor járt ily vágyó táncot:
Újjászületés-románcot!

Eddig véltem: szegény vagyok.
Szívemben laknak Angyalok!
Feledem most e rút szót: „Nincs”,
Véremben: Világszépe-kincs!

Beleselkedve szívembe:
Szeretet tanyája lenne,
Úgy látom: rég’ nemes Vétek!
Örökségbe küldöm Néked!

„apu”

2004. 12. 23.