Hóvirág

Úgy jött érzet, akarom ezt, Mind,
Mi nyíló Hóvirágból tekint:
Az elnyomhatatlan, új erőt,
Köszönteni múlót, érkezőt.

Mikor csókot szórnak illatok,
Szívembe bújnak élet-dalok:
Ágakra hajlítani Tavaszt,
Feloldani feszítő-panaszt.

Óhajtok Barátot, s Ellent
Hit-bocsátó lélegzetekben:
Mindnek lelkemből kezet adok!
Hóvirág-leheletben: Vagyok!

Kívánom ezt, Mind, mint Szál tekint,
Alku nélkül. Teremtés szerint
Szegekkel kitűzött Ígéret:
Öleljen szavam közt az Élet!

Rétre virágot, vetésre fényt,
Ha kell gátakra: erős legényt,
Kit féltenek! Tűnik majd az Ár,
Lesz Otthona, Társ, ki visszavár.

Ébresztek mesékből szerelmet,
Szunnyadó érzésekből leltet:
Teríteni bús Világ felett
Segítenek sürgöny-fellegek.

Törékeny tapintású Kezet,
Félt-szorítva, óvva: nem remeg
Tenyeremben, velem álmodik.
Csillagtükörben ringó ladik.

Forr, dúl, bennem, akarom ezt, Mind,
Mikor első Hóvirág kacsint
Bíztatást: fehérbe nyílt Imát!
Életet. Békét. Harmóniát!
                 
                 ***
Keresve szóim: átjár a Nap,
Sugarával véremben halad.
Hóvirág kicsalta szín szeret.
Gyűjtöm, majd elosztom Köztetek!

2005. 03. 20.