Menedék

Ágyazol? Korán veted az ágyam,
Ma késve jönnek tükrök a falon,
Képzelni bennük éhező vágyam,
Ha négyszögben támad az irgalom.

Kié az arc, mi sarokban hervad?
Vésett ráncokban fut rá pillanat,
Lefolyik róla. Ragadva elhagy.
Ráírt nyoma örökre megmarad.

Az első tükörben betűk, könnyek.
Párás üvegen rezzenéstelen
Múlás leheletében köszönnek.
Letörlöm: maradjanak meg nekem.

Másodikon: hanyag kényelemben
Hagyott fotel a kerti fák alatt.
Rajta ülsz. Fogom kezed kezemben,
Szorítom is, míg erőm marad!

Barackvirágban nyíló illatok
Harmatán három Gyermekarc ragyog!
Sóhajtások közt Feléjük kapok.
Csillag-világban állnak. Angyalok.

De ki meri nézni: végső falon
Szülőanyának segít a bába?
Gyűjts erőt vajúdó, torz fájdalom,
Üvöltve szüless a nagy Hiába!

Erre születtünk? Köröttünk falak
Nyitva felejtve: menj, siess, szaladj,
Ál-fény útvesztők be ne zárjanak!
Öt sebben fájok. Titkodban tagadj!
                   
Ágyazol? Lepedőt, párnát, plédet
Teríts ágyunkra, míg nem jön Álom!
Ezt az utolsó vélt-menedéket
Őrizzük együtt a szalmazsákon!

2005. 03. 21.