Találkozásom szemeddel

Vad öröm bujkált szemedben,
Pupilládra kiült szavak
Erővel láttak szívembe,
Hagytam, hogy körbe járjanak.

Már szinte mindent veszni véltem,
Lemondón, szikrázó Tavaszt.
Lét-sarkon búcsút zenéltem:
Kalapba vetett majd-vigaszt.

Koldusa lettem Álmaimnak
Virrasztott éjszakákon át,
Meghátrált ábrándjaimnak
Kerestem miséhez tanyát.

Nálad kutattam, mi voltam:
Lázasan idéztem magam.
Nézéseidbe omoltan
Éveim tűntek, számtalan.

Elvittél, hol mesém ragyog
Gyűrött papírról, szüntelen,
„Ő én voltam, ez én vagyok”,
Így találkoztam: én, velem!

Mit tettél, miféle mézet
Kentél szó-igézetben rám?
Minden Álmom újra ébredt
Tekintésednek gyöngy-falán.

Eremben lüktet új Ige,
Kipirult arcodban Szándék
Viszi messze vidékire
Lelkem: szeretet-ajándék.

Azzá váltam, mi vagy: Gyermek!
Pupillán csüngő vágy-szavak
Kereső hittel ölelnek,
Szorítanak és áldanak.

Együtt, dacos Ékezetben
Gyere velem most, add kezed:
Életet játszunk, szemekben
Komédiázó Gyermekek!

2005. 03. 26.