Imádságom

Sötét éjből, magas égből,
Súlyos pillantás hegyéről,
Fölszállt lélek magasából
Kő hull alá egy imából.

Kő hull alá. Tenyér árva.
Zárva. Végső imádsága
Belül hallik, félve dobban
Jégvirágos ablakokban.

Gémes kúton alszik a Tél,
Ostorfáját lepi a dér,
Toldásánál szél nyikordul,
Szél nyikordul, szinte jajdul.

Fácán riad, vadnyúl lapul.
Csizma talpa táncol vadul,
Nyöszörög a föld alatta-
Jövőt bízik Senki Fattya!

Foga koccan, keze moccan
Kulcsolásra, ujja roppan
Imádságos sóhajtásra.
Kő hull alá a világra!

Tekintet száll feketében,
Csíkot húz a sötét égen,
Szikrát szór, mint szénen csákány-
Soha nem volt ilyen látvány,

Csoda látvány, kihalt légben
Fekete csík fénnyel égjen
Csillagtalan éjszakában!
Kő hull alá egy imában,

De mielőtt földet érne,
Hálót sző a pók elébe,
Abba hullik, abba zárva
Visz engemet imádságba.

Imádságban, égre égve
Virrasztó szememnek fénye,
Szemem fénye: a Világod!
Nézz föl! Neked izzik! Látod?

2006. 01. 29.