A HÁZ

Nádas tetővel áll a Ház,
Falak közt gyermeket vigyáz.
Őriz mindent. Örök maradt:
Konyha, szoba nádtető alatt.

Ott születtem, tán’ ragadtam…
Alapját lelkemre raktam!
Végében apró ablakok…
Belesek rajt’: vigaszt kapok!

Léckerítés alá ástam
Kézzel, gödrön át kimásztam,
 Kutyám figyelt türelmesen,
Kapart rajta, majd jött velem.

Végtelen szőlős dombokon
Megleltem szabad otthonom,
Hol nekem ért az első szem:
Lopott zamatú szerelem!

Egyre sűrűbben álmodom:
Ölelő dűlőutakon
Emlékem ég és visz Haza
Tapasztott Házam illata,

Gyermek leszek és tiszta arc,
Ránctalan csók, láng-néma harc,
Csillogó szem, fehér lélek…
Míg érzek, e Házban Élek!

2006. február 23.